A belgyógyászat egy nagy területé­nek 20 éves fejlődését sokféleképpen össze lehet foglalni. Jelentős elméleti nefrológiai tudományos eredmények születtek ebben az időszakban, és a klinikai kutatás fejlődése is szembeszökő. A gyógyszeres kezelés radikális meg­újulásával a vesebetegek életkilátásai és életminősége is sokat javult. Az elmúlt két évtized alatt a magyarországi dialí­ziskezelés magas színvonalúvá vált és a transzplantációs gyakorlat előtt is új lehetőségek nyíltak. Ezek alapján a szer­zők úgy döntöttek, hogy a következő főbb szempontok alapján mutatják be a nefrológia hazai alakulását:
• A hazai nefrológiai tudomány fejlő­dése
• A hazai klinikai nefrológia fejlődése
• A hazai dialíziskezelés fejlődése
• A hazai transzplantáció fejlődése

Amióta van sport, azóta van sport­orvoslás, melynek feladata a sport­tal kapcsolatos speciális sérülések, ártalmak gyógyításán túl az, hogy megismerje a szervezet működését terhelés alatt, és tisztában legyen a rendszeres edzés hatásaival. Az ellenőrzés és kutatás legfőbb fel­adata természetesen az, hogy a szo­kásosnál nagyobb igénybevétel mellett is megőrizzük a sportolók egészségét és felügyeljük, hogy sem az edzések, sem a versenyek ne káro­sítsák egészségét.

A cikkben a ritka betegségek mint önálló klinikai és kutatási entitás kifej­lődését, fontosabb ismérveit tekinti át a szerző, majd röviden taglalja az érdeklődés középpontjában álló, meghatározó területeket. Hangsúlyozásra kerülnek a ritka betegségek magyar­országi ellátásában bekövetkezett fej­lemények, a fogalom megjelenése óta eltelt idő jelentős fejlesztései.

A fiatalkorban megjelenő malignus daganatok problémája kiemelt fontosságú, intenzíven kutatott terület. A szájüregi daganatok előfordulása világszerte csökkenő tendenciát mutat, ezzel párhuzamosan a fiatal felnőttkorban diagnosztizált orális laphámrákok incidenciája emelkedik. A fiatalkori daganatok etiológiája ma még nem pontosan ismert, de az jól látszik, hogy ebben a betegcsoportban a hagyományos magatartási rizikótényezők (dohányzás és alkoholfogyasztás) nem, illetve csak kismértékben játszanak szerepet. Saját megfigyelésünk, hogy e betegek esetében (bár korán, legtöbbször kezdeti stádiumban jelentkeznek) gyakoribb a regionális, illetve lokoregionális relapszus, rosszabb a túlélés. Munkánk célja az volt, hogy saját beteganyagunkon vizsgáljuk a fiatal és idősebb betegek bizonyos etiológiai, patológiai, klinikai paraméterei közötti különbségeket. 105 fiatal (<50 év) és kontrollként ugyanennyi idősebb (>50 év) páciens adatait dolgoztuk fel. A betegek műtéten, sugárterápián és/vagy kemoterápián estek át. 36 hónapnál figyeltük a daganatspecifikus túlélést. A klinikai prognosztikai faktorok (stádium, lokalizáció, anamnesztikus idő) és a dohányzás, a betegek neme, kora közötti kapcsolatot kutattuk. Vizsgáltuk a daganatos események (lokális, lokoregionális relapszus) és a túlélés, illetve az életkor és a túlélés közötti összefüggést. A legerősebb összefüggéseket a kor és az anamnesztikus idő, a kor és az elszívott cigaretták száma, a kor és a relapszusig eltelt idő, valamint a kor és a daganatspecifikus túlélés között találtuk. Azt láttuk, hogy a fiatalabb betegek hamarabb, alacsonyabb stádiumú daganattal jelentkeznek, meghatározó módon kevesebben és kevesebbet dohányoznak. Ha náluk relapszus alakul ki, akkor az gyakrabban és hamarabb jelentkezik, mint időseknél. Vizsgálatunk során azt találtuk, hogy az 50 évesnél fiatalabb betegek daganatspecifikus túlélése szignifikánsan rövidebb, mint a kontrollcsoportban. Magyar Onkológia 166–172, 2013

Kulcsszavak: szájüregi daganat, életkor, nem, prognózis, daganatspecifikus túlélés

A rákkutatás és egyben a rákgyógyítás talán leginkább forradalmi változását azonban jelenleg a „célzott terápia” fogalma és gyakorlata jelenti. A standard protokollokat apránként felváltja majd a „személyre szabott kezelés”.

Orvosként a drogkérdésnek elsősorban az egészségügyi aspektusára figyelünk, de a szociális, gazdasági, kriminális, etikai vonatkozások is rendkívül jelentősek, a következmények pedig szinte elviselhetetlenül súlyosak lehetnek. Hogyan állhatott elő ez a helyzet?

Mintha össztársadalmi egyetértés lenne abban, mit tehetnénk a gyerekek egészségének rombolásáért. Ráadásul a gyógyításban is mind kevesebb gyermekorvosra lehet számítani. Prof. dr. Túri Sándor, a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke hangsúlyozza: a gyerekek egészségi állapotát nem lehet orvosszakmai kérdéssé redukálni.

Az utazás okozta betegségek morbiditását leginkább az egyén fizikai, pszichés vagy egészségi állapota befolyásolja. 

A végstádiumú veseelégtelenség (ESRD) miatt kezelt betegek száma világszerte a 2006-os év végére elérte a 2 milliót. Számos országban még korlátozott a dialíziskezeléshez való hozzáférés, és sok végstádiumú vesebeteg nem részesül kezelésben.